Megtalálod a képen a kakukktojást?

Szeret, nem szeret. Tetszik, nem tetszik. Finom, nem finom. Ilyenek vagyunk, mi emberek: válogatunk. Buddha is megmondta ezt már vagy 2500 évvel ezelőtt: az a bajunk, hogy disztingválunk. Ellentétben ugye a megvilágosodott lényekkel, akik egységben látják a dolgokat, mindent a maga valóságában…

Ebből kifolyólag úgy döntöttem, hogy akkor most jó ember módjára disztingválni fogok, és megosztok Veled néhány példát – pro-kontra – arról, hogy milyen is az élet Japánban. Nem turistaként, hanem itt élő polgárként. A japán társadalom aktív túlélőjeként. Kezdjük a pozitívumokkal! 🙂

5 dolog, amit csípek Japánban élve

1. Véget nem érő felfedezések

Ha valaki először jár valahol vagy először lát, fedez fel valamit, akkor átmegy turista üzemmódba. Egy évtizede Japánban élve még mindig csak egy kis szeletét, ha láthattam a teljes egésznek. Annyira színes az ország és annyira gazdag kultúrával, történelemmel, valamint változatos tájegységekkel rendelkezik, hogy bármerre is járunk benne, mindig találunk valami érdekeset vagy lenyűgözőt. Mindezt ráadásul csak fokozza a rengeteg sajátos szokás, tevékenység, ünnep, művészet stb., ami további élményekkel ruházza fel a mindennapokat. Japán egy mesevilág, ahol véget nem érnek a felfedezések.

2. Gördülékeny mindennapok

Magyarországon sok esetben mindig “pont most van”. Tudod miről beszélek. Pont most romlott el az automata, pont most nincs itt az illetékes, pont késik a vonat. Pont most nincs kinyitva a maradék tíz kassza. Japánban ennek mintha az ellentétje lenne: mindig működik minden, pontosan tudsz kalkulálni az időddel, megbízhatóak az ügyintézések, a munkálatok. Gyors a kiszolgálás és készségesek, ha bármilyen gond van. Gördülékeny az élet, ha úgy tetszik és nem nehezítik meg az emberen kívül álló nehézségek.  Azok a bosszúságok, amelyek Magyarországon szokták felbolygatni az emberek mindennapjait, Japánban egyszerűen nem léteznek.

3. Előzékenység

Jó egy olyan országban élni, ahol előzékenyek az emberek. Ahol van illem és tisztelet, ahol segítőkészek az eladók bármilyen üzletben is járunk. A japán kiszolgálás világhírű, és ezt tanúsíthatom. Az emberek alapjáraton rendkívül figyelmesek és megbízhatóak, lojálisak a kapcsolatokban. Kérdezz meg egy japánt amikor turistaként elakadsz valamelyik útkereszteződésnél, és még ha siet is az illető rögvest megáll, hogy segítsen. Ha pedig nem ismeri, amit keresel, akkor azonnal előkapja az okostelefonját és megkeresi helyetted.

4. Atmoszféra

Japán egy baromi hangulatos hely, amelyen rengeteget dob a különleges kultúra, ami minden porcikájában ott rejtőzik. Ez a nehezen megérthető, misztikus, de mégis emberközeli kultúra sokszor tud megható lenni. Inspirálja, feltölti az ember lelkét. Gondolok most az olyan dolgokra, mint az úton-útfélen sorakozó szentélyek – ahol minden alkalommal megköszönnek valamit az emberek az isteneknek – a szívből jövő meghajlások, a kis rítusok, az erdei ösvényeken lerakott apró, mohával borított buddha szobrok. Van egy olyan különleges atmoszférája Japánnak, amit nem igazán talál máshol az ember.

Nincs is annál jobb, mint egy fáradt nap után beülni egy onsen (japán stílusú fürdő) külső sziklás medencéjébe, és gyönyörködni a sejtelmes esti holdfényben.

5. A társadalom tagja

Ha Japánban dolgozol, akkor a japán társadalom tagja vagy. Részese a nagy gépezetnek, együtt harcolsz velük a zászló alatt. Habár a munka kérdés külföldi szemmel nézve, egy rendkívül kényes pont tud lenni (attól függően honnan közelítjük), de a nap végén azonban mindig rájössz, hogy mégis csak a csapat tagja vagy. Ugyanez érvényes mindenre, ahol emberek gyűlnek össze közös cél érdekében: a csoportszellem rendkívül erős Japánban és ilyenkor elfelejtődik, hogy “kívülről” jöttél. Kicsit olyan az egész, mint amikor Tom Cruise-t elfogadják a szamurájok. Japánban dolgozva egyszer csak azt veszed észre, hogy a körön belül találod magad, amit nem sok külföldi mondhat el magáról.

S akkor következzenek a nem szeretem kategóriába sorolt tényezők, csak hogy teljes legyen a kép! Turisták ne aggódjanak, ezek a nemes problémák csak a kint élők kiváltsága!

5 dolog, ami kiborít Japánban élve

1. A japán-angol nyelv

Emlékszem az egyik japán tanárom (magyar volt) egyszer azt mondta: “Aki meg akar tanulni japánul, az jobban teszi, ha először az angollal kezdi, mert annyira sok a jövevényszó a britektől.” Évekkel később Japánban élve rájöttem, hogy ez egyszerűen nem igaz. A japanese-english (“japán-angol”) ugyanis egy annyira sajátos, a japánok nyelvlogikájára és borzasztó kiejtésüknek a kombinációjára épülő valami, hogy hiába tud valaki angolul, attól még képtelen lesz megérteni. Azokat a szóösszetételeket ugyanis, hogy “szumáhó” vagy “kombínyi”, esetleg “furává” soha a büdös életben nem fogjuk kitalálni, ha nem tanuljuk meg a jelentésüket japánul. (A megoldás a cikk legvégén található)
Ami pedig a japánok kihallhatatlan angol kiejtését illeti, hadd hozzak egy személyes esetet. Főiskolás koromban kisebb vitába keveredtem egy japán turistával, az egyik angol szó kapcsán. Emberünk egyet hajtott mint a pereces, hogy márpedig az angolban az a szó, hogy “SZÁ” igenis létezik. Harmincszor mondattam ki vele, de akkor sem tudtam rájönni mire gondol. Már a hajamat téptem, amikor mondtam neki, hogy írja le! A következő szó szerepelt a cetlin: Sir, vagyis az “Uram“ megszólítás angolul…
A japánok se “ö” hangot nem tudnak képezni, se az “r” betűt nem tudják kiejteni, így akár a legegyszerűbb angol szavakkal is képesek elakadni.

2. A kívülről jött ember

Gaijin. Neveznek bennünket a japánok évszázadok óta, mióta csak megjelentek az első külföldi kereskedők és hittérítők a földjükön. “Kívülről jött ember”, amit amikor a bátrabb japán gyerekek meglátnak, érdeklődően felkiáltanak: “Gaijin!” (Bár manapság a “Hello“-t is egyre gyakrabban lehet hallani.) Nem számít hány éve él itt az ember, hogy mennyire beszéli a nyelvüket, amikor először találkozik egy ismeretlen helyivel, vagy először lép be egy étterembe, mintha mindig, mindent, nulláról kellene kezdeni. Előfordul, hogy nem értik amit mondasz, mert annyira leblokkolnak. Sokszor kell nekik egy pár perc mire felfogják, hogy az ő nyelvükün beszélsz és konyítasz valamennyit a kultúrájukhoz.

3. Sorban állás

A japánok imádnak sorakozni. Helyszűkében gyakran előfordul, hogy a népszerűbb üzleteknél vagy éttermeknél, hosszú sorok kígyóznak. Ezer másik hasonló szintű étterem sorakozik az adott hely mellett, de mivel most ez a legfelkapottabb az instán, vagy ezt játszottak a tévében, ezért mindenki oda akar menni. Megérthetetlen, hogy ezek a mindig dolgos emberek, akiknek alig van egy kis szabadidejük a munka mellett, képesek egy óráig sorban állni azért, hogy megebédeljenek valahol, egyenek egy híres matcha fagyit, vagy egy felkapott gesztenyepürét.

4. Komplexus és nyugat imádat

A japánok elképesztően elégedetlenek önmagukkal. Sokszor fogalmuk sincs rendkívüli teljesítményeikről, országuk szépségeiről, vagy a saját erősségeikről. Japánban minden nő úgy akar kinézni, mint a nyugati nők – hosszú lábat akarnak, bármilyen színű hajat, csak feketét nem, hatalmas szemeket és nagy orrot, a kicsi helyett. A Starbucks kávéházakból lassan minden sarkon épül egy (az összes teltházas) mert mindenki úgy akar kávézni, ahogy az amerikaiak. Lazán, műanyag pohárral a kézben, mint akit nem is érdekel a rengeteg kötelezettség. Sokszor a legelegánsabb japán éttermekben klasszikus európai zene szól, a fiatalok pedig nem kimonóban és ezer éves szentélyekben akarnak házasodni, hanem öltönyben, rózsát dobálva, rettenetesen hiteltelen keresztény stílusú templomokban, amiket kifjezetten erre a célre építettek.

5. Minden beszél

Egyszer egy ószakai ismerősömnél vacsoráztunk, amikor megszólalt a hűtő. Mondott valamit. Csak úgy. Persze ez Japánban nem ritka, mert errefele általában minden beszél. A kád beszél, a lift beszél, a jegyautomata beszél. ” RAKJA BE A PÉNZT!” “VEGYE EL A JEGYÉT!” – ordítja az arcodba éles hangon. A teherautó amikor tolat ugyanazt a monológot üvölti rendkívül idegesítő hangon: “VIGYÁZAT, TOLATOK!”. VIGYÁZAT, TOLATOK! Egy perc alatt ötvenszer biztos elhadarja. Amikor felszállunk egy buszra, akkor vég nélkül kapjuk az utasításokat japánul, angolul, kínaiul. Megállás nélkül ismétlődnek a banális frázisok, mint például hogy “kapaszkodjunk, különben elesünk”, vagy “váltsa fel a pénzt időben, mert csak aprót fogadunk el”. (Nyilván ezt egy turista észre sem veszi, mert más köti le a figyelmét.) Japán belvárosaiban olyan ingerkörnyezet és zsúfoltság tud lenni, ami ismeretlen Európában, de még talán Amerikában is.

Röviden szólva, egy-két jellegzetességet kiragadva, így fest valahogy az élet Japánban. Természetesen ez nem minden és személyes véleményen is alapszik, azért remélem, hogy érdekesnek találtad. Ha szeretnél további sztorikat olvasni Japánól, akkor szívesen ajánlom figyelmedbe a könyvemet, amiben a japán emberek szellemiségéről írok. Sayonara!

Megoldás a japán-angol kifejezésekhez:
Szumáhó = okostelefon (az angol “smartphone” szó lerövidített változata)
Kombínyi = éjjel-nappali üzlet (az amerikai “convenience store” rövidített változata)
Fulává = virág (az angol “flower” szó a japánok kiejtése szerint)

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor iratkozz fel a levelezőlistánkra és értesülj mindig elsőként a legújabb írásokról!

dolgozni japánbanélni japánbaninspirációjapán kultúrajapán nyelv