Kokoro

Szellemiség …amit Japánban tanunltam

Üdvözöllek. A nevem Soltész Péter és több mint tíz éve élek a világ egyik legérdekesebb országában, amit úgy hívnak, hogy JAPÁN.

Mai napig tisztán emlékszem az első utamra. Huszonkét évesen szinte sokkoló volt minden, amivel itt “találkoztam”. A távol-keleti kultúra, a fényévekkel előttünk járó gazdasági fejlettség, az emberek kedvessége és a hihetetlen tisztaság, rendezettség.

Meggyújtottak bennem akkor valamit a japán emberek, aminek a lángja azóta is ég…

MEGÉLNI JAPÁNT

Álmaimat nem adva fel, sok-sok nehézség legyűrése után végül sikerült fiatalkoromaban Japánba költöznöm. Mindössze 24 éves voltam ekkor.

Fejest ugorva a távol-keleti életbe a felfedezés évei következtek számomra. Munkába álltam és szerves tagja lettem ennek a szokványosnak éppen nem mondható, a mi kultúránktól minden elemében eltérő japán társadalomnak.

Láttam, csináltam, megéltem. A legkülönfélébb emberekkel ismerkedtem meg az évek alatt, miközben ezer és ezer társalgást folytattam le a japánokkal a legkülönbözőbb témákról.

Egy olyan világból jövök, ami a külföldiek vagy turisták számára csak a könyvekből, vagy filmekből lehet ismert.

A KULTÚRA HATÁSA

Sok minden gyakorolt rám nagy hatást az évek alatt.

Emlékszem japán főnököm gyakran hangoztatta az alábbi szavakat: „Nevelés, nevelés, nevelés”. Mindegy, hogy a vállalatok működéséről, vagy a harcművészetekről beszélünk, az emberek (ki)nevelése mindig is központi szerepet játszott Japánban.

Minden, csak nem a véletlen műve amiért Japán egy rendkívül tiszta, jól működő ország, ahol az emberek meglepően illedelmesek és fegyelmezettek.

Tőle tanultam azt is, hogy Japánnak azért sikerült a szamurájok korszakából rendkívül rövid idő alatt a modern, nyugati mintára berendezkedni, mert már évszázadok óta rendelkeztek egy rendkívül jól felépített rendszerrel.

Bizonyos értelemben csak a „külső” formán kellett változtatniuk, a többin, a „belső” már tökéletesen működött.

A TAPASZTALATOKAT ÁTADNI

Nem vagyok író, ezért nem kevés bátorság kellett, hogy meggyőzem magamat a könyvírásról. Sokat gondolkodtam rajta. A koronavírus bezártsága azonban végképp megadta a löketet: „Most vagy soha!” – gondoltam, és munkához láttam.

A KOKORO legfőbb célja, hogy példázatokon, valós helyzeteken keresztül mutassa be a japán emberek szellemiségét. Ez nem egy regény, hanem inkább elgondolkoztató történetek, gondolatok, életleckék bemutatása, amiből mindannyian tudunk inspirálódni.

Legnagyobb örömöre úgy tűnik, hogy átjön a mondandóm. Az első e-könyv sikere után, a kibővített nyomtatott verzió is elkészült. A KOKORO-t ezidáig közel nyolcszázan vásárolták meg, ami hatalmas megtiszteltetés számomra.

A könyv jelenleg a második kiadásnál tart.