Ezt a bejegyzést Müller Katalinnak köszönhetjük, akit vendégírónak hívtam meg. Kati több, mint tíz éve él Japánban, meglehetősen jól ismerve a helyi szokásokat.
S.P.
Amikor évekkel ezelőtt kiköltöztem Japánba, számos véletlen folytán először nem a fő szigetre kerültem, hanem a déli Kyushu sziget egy kis vidéki városába, Beppuba.
A „kis” jelző alatt egy valamivel kevesebb, mint százhúszezer fős várost értek (magyar viszonylatban Kecsemét vagy Nyíregyháza), ami azért érdekes, mert 2019-ben több, mint kilencmillió fős turistaforgalmat tudhatott magáénak. A földrajzilag körülbelül Tunéziával vagy Máltával egy magasságban fekvő városban többek közt vidámpark, tengerpart, szafari is várja a látogatókat, de messzemenően az onsen (ejtsd: onszen, termálfürdő) kultúrája a leghíresebb. Japán összes termálforrásának az egytizede Beppuban található.
A több, mint 2300 forrásból mindössze 140 tartozik a szállodákhoz és fürdőházakhoz, a legtöbb magán használatban van – a szó szoros értelmében még a csapból is termálvíz folyik.
Ez azt jelenti, hogy megfelelő használati engedéllyel, bárki vehet termálvíz-használati jogot. Több helybéli ingatlanirodánál láttam, hogy a honlapjukon vagy hirdető tábláikon külön részleget tartanak fenn az onsen-ingatlanokat keresők számára.
Beppu városa folyamatosan „gőzölög” a rengeteg onsen miatt
Fotó
Még a Ritsumeikan (APU) egyetem kollégiumában is, ahol egy fél évig laktam, a megszokott közös zuhanyzókon kívül, a földszinten kizárólag a bentlakók számára volt egy kisebb onsen. Igaz, csak egy medence állt rendelkezésünkre, heti váltóban: urak, hölgyek. A legtöbb onsenben a fürdőházakhoz hasonlóan ma már nincs koedukált fürdőzés, többek közt azért, mert a fürdőzők nem viselhetnek fürdőruhát. Nem félregépeltem, tilos a fürdőruha, a vízben még egy törülközőt sem tekerhetünk magunk köré. Természetesen ez a fürdő fajtájától is függ, de menjünk csak sorjában.
Onsen alapok, avagy hogyan fürdőzzünk Japánban
A japán onsenekbe belépve, először mindig egy kis előteret találunk az öltözéshez, ahol mindent le kell vetnünk. Fontos megjegyezni, hogy akinek tetoválása van, azt a legtöbb japán fürdőbe nem engedik be, így feltétlenül ragasszuk le mielőtt belépünk. Akinél nincs törülköző, az pár száz jenért általában tud magának bérelni egyet a bejáratnál.
Van, akit először feszélyezhet, hogy ismeretlenek közt hirtelen egy szál bőrben járjon-keljen, de ehhez meglepően gyorsan hozzá lehet szokni. Az én esetemben az is segített, hogy szemüveg nélkül az orrom hegyéig sem látok, így amint levettem, már nem zavart semmi.
Szabadtéri onsen a Myoban régióban.
Fotó
A japán kultúra egyik meghatározó eleme a tisztaság, ezért a fürdőzés legfontosabb szabálya, hogy nem szabad rögtön beülni a medencékbe.
Először alaposan meg kell mosakodnunk. Kifejezetten erre a célra több zuhanyzó hely is van, pici sámlikkal, előre kikészített szappannal és samponnal. Válasszunk egy szimpatikus helyet, és üljünk le – mivel egy-egy emberre elég szűkös hely jut, nem illik állva zuhanyozni, mert úgy véletlenül lefröcskölhetjük a körülöttünk lévőket. Amikor már tiszták vagyunk, mehetünk fürdőzni.
Aki behozta magával a törülközőt, semmiképp se tegye a vízbe, még magára tekerve sem. Akinek hosszú haja van, azt is fogja össze, hogy ne érjen a vízbe. Ne felejtsük el továbbá, hogy az onsen nem strand. A vendégek csendes kikapcsolódásért jönnek, ezért ugrálni, fröcskölni, úszkálni és hangoskodni sem szabad.
Mivel a medencék vize folyamatosan cserélődik, az egyes részeken más a víz hőmérséklete. A legtöbb fürdő átlagosan negyven fok körül van, de vigyázzunk, mert a forrás közelében akár ötven-hatvan fokos is lehet. A japánok persze hozzá vannak szokva a forrósághoz. Számunkra meglepő lehet, de néha egészen kicsi, karon ülő gyerekeket is behoznak magukkal.
Néhány forrásnak az ásványtartalma miatt jellegzetes szaga van, ezért ajánlott fürdés után még egyszer lezuhanyozni.
Beppu onsen különlegességei
Egy egész könyvet tele lehetne írni a város fürdőiről, de helyszűkében csak néhányat mutatnék be. A Beppuba látogató turisták körében a legnépszerűbb az úgy nevezett Beppu Hatto, a Nyolc Fürdő. Eredetileg önálló fürdő/vendégházak voltak, ma azonban az egyes forrásokhoz tartozó régiókat jelöli a nevük. Bár közel vannak egymáshoz, egészen másképp néznek ki.
Van, ahol nem csak a forrásokból, hanem az útszéli esővíz-elvezetőkből és a csatornafedelek alól is folyamatosan sűrű fehér gomolyokban tör fel a gőz – ez felel a város „gőzölgő” látképéért. Máshol a hegyoldalba épített kis szalmatetős kuckókban a gőzből kicsapódó, orvosi célokra is használható sókat gyűjtenek. Régiónként más-más a feltörő forrásvíz, és legfőképpen másképp lehet fürdőzni. Már amennyiben lehet… Lássunk néhányat!
A Kankaiji nevű régió 150 méterrel tengerszint felett fekszik, így gyönyörű a kilátás. Közel száz évvel ezelőtt hatalmas tűzvész pusztított, ami után kifejezetten az onsen-turizmusra szakosodott régióként építették újra.
Ma itt található Beppu legnevesebb szálloda komplexuma, a Suginoi Hotel. Itt a hagyományos kül- és beltéri onsenek mellett impozáns látványfürdő is van (ez fürdőruhás), de a legszebb talán a teraszos kialakítású Tanayu, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk a városra és a tengerre. (A borítóképen ezt láthatjuk.)
Egy másik kedvencem a tenger mentén fekvő Kamekawa régió. Itt Japánban is ritkaságnak számító természetes homokfürdőt vehetünk – az arcunkon kívül az egész testünket meleg homokba ássák. Körülbelül tizenöt perc elég arra, hogy átmelegedjünk és jól kiizzadjuk magunkat, és amikor épp odasüt a nap, még egy csinos kis napernyőt is kapunk a fejünk fölé.
Megkérhetjük a személyzetet, hogy lefényképezzenek miután beástak. Mulatságos látvány.
Beppu poklai
Eddig fürdőzésről és békés kikapcsolódásról beszéltem, Beppu azonban azért is híres, mert tele van poklokkal. A „pokol” kifejezés a város északi régióiban található, hol gyönyörű, hol kicsit ijesztő, egyedülálló természetes forrásokat, és az általuk alkotott tavakat jelöli.
Amikor először hallottam róluk, rögtön az volt az első gondolatom, hogy ha megérkeztem ezeknél fogom kezdeni a fürdőzést. Sajnos amekkora volt az izgalom, akkora lett a meglepetés: egyikükben sem lehet igazából fürdeni. Ez azonban cseppet sem csorbít a népszerűségükön, rendszeres városnéző buszok vannak kifejezetten a főbb helyszíneket összekötő pokol-körmenethez.
Néhányuk már az első ránézésre is szemet kápráztató: a feltörő forró vízben és iszapban található ásványanyagok a hőmérséklet- és nyomáskülönbségtől függően vérvösre, kékes-fehérre, vagy akár olyan lélegzetelállító kobaltkékre is festhetik a tavakat, hogy nem is tudom, hogyan hívhatják őket pokolnak.
Persze nem mindegyik helyszín ilyen szép, mi több egy-kettő valóban meglehetősen baljósan fest. Van, ahol a sűrű, szürke iszappal keveredő termálvíz haragosan bugyborékoló forró sártavakat alkot. Ezzel ellentétben van, ahol a forrásvíz csak körülbelül két óránként, nagyjából öt percre tör ki, de olyan intenzitással, hogy ha nem volna felette tető, alkalmanként akár harminc méteres magasságig is fellőne.
A poklok már önmagukban is mély benyomást hagynak, de a forrásaikból származó hőt kihasználó különféle érdekességekkel is várják a látogatókat.
A kékes-fehér vízű Shiraike (fehér tó) körüli kertben például egy trópusi hal múzeum található, ahol piranhákat és más az Amazonasban honos halakat tenyésztenek.
Az Oniyama (ördöghegy) már a nevével is sokat sejttet, és nem okozott csalódást: egy krokodil nézett velem szembe, amikor beléptem. Mint kiderült, több fajtát is tartanak, összesen körülbelül hetvenen vannak.
De nem csak a szemnek, hanem a szájnak is jut a meglepetésekből. Az akár száz fokos gőz fölött párolt ételek magukba szívják a gőz sótartalmát, ami kiemeli a természetes zamatukat. Ezeket stílszerűen „pokolban párolt” ételeknek hívják.
A pokolban párolt ételek.
Forrás
Ahogy már írtam, ebben a cikkben Beppu számtalan termálfürdőjének csak egy aprócska töredékét mutattam be, és akkor még egy szó sem esett a környező hegyekről, a város régies hangulatú kis bevásárló utcáiról, az isteni ételekről, és még sorolhatnám…
Csak ajánlani tudom bárkinek, aki Kyushu szigetén jár.
Kellemes fürdőzést!