Yukata: a kortalan nyári divat


Ezt a bejegyzést Müller Katalinnak köszönhetjük, akit vendégíróként hívtam meg. Kati több, mint tíz éve él Japánban, meglehetősen jól ismerve a helyi szokásokat.
S.P.

Ahogy a minap Kiotó belvárosában, a híres Nishiki piacon sétáltam, jellegzetes hang ütötte meg a fülem. Egy fából faragott hagyományos lábbeli, a japán geta szandál kopogása jelezte, hogy valaki a közelben yukata öltözetben sétál.
De mi is az a yukata? – merülhet fel többekben rögtön a kérdés, hiszen amíg a kimonóról nagy valószínűséggel hallottak, addig a yukatáról talán kevésbé. Aki nem járatos a japán kultúrában, az első ránézésre nem biztos, hogy meg tudja különböztetni a hasonló szabású és stílusú japán öltözékeket.
Maga a szabás és a forma lényegében mindkettő esetében ugyanaz (kiterítve olyanok, mint egy nagy T betű), de az anyaguk és főképpen a viseletük – nem csak a beöltözés folyamata, de a viselhető alkalmak is – sokban eltérnek egymástól.

A yukatát inkább egyfajta könnyű nyári kimonónak nevezhetjük, amelynek az anyaga vékonyabb és áttetszőbb, jól szellőzik, valamint általában élénkebb színek és mintázatok tarkítják.

A különbségek megértése végett, nézzük meg röviden, milyen átalakulásokon ment keresztül a yukata, a kezdetektől, egészen a napjainkig!

Pizsamától a nyár szimbólumáig

Ugorjunk vissza a nyolcadik századba, amikor egyre népszerűbbek lettek a fürdők. Természetesen nem a mai fürdőházakhoz hasonló intézményeket kell elképzelni, az akkori emberek inkább több fős csoportokban gőzfürdőztek.
Először csak a nemesség körében volt használatos egy fajta kenderből készült fürdőköpeny, egyrészt, hogy eltakarják magukat, másrészt mert a ruhadarab segített felszívni az izzadságot és megvédte bőrüket a forró gőztől. Ezt a típust később leváltotta a jobb nedvszívó képességű és szellőzésű pamutból készült változat, ami annyival kellemesebb viseletnek bizonyult, hogy már nem csak fürdőzéskor, hanem az éjszakai viseletben is megjelent.

Napernyő és yukata. Nyári jelenet Kiotóból.
Fotó

A városi kultúra fejlődésének és a fürdőházak széleskörűbb elérhetőségének köszönhetően aztán a yukata a társadalom többi rétegében is elterjedt, méghozzá a napjainkban is használatos formájában. Ezekben az időkben az emberek már nagyobb kádakban, meztelenül fürödtek, és a mai fürdőköpenyekhez hasonlóan csak fürdés után öltötték magukra a yukatát. Később már az utcára is ki-kimentek benne, így az eredetileg fehérnemű vagy pizsamaként szolgáló yukata lassan utcai öltözetként is elfogadottá vált.
Napjainkban leginkább az országszerte elterjedt fesztiválok és nyári tűzijátékok idején hordják, geta szandállal, a japán ruházathoz illeszkedő jellegzetes kistáskákkal, hajdíszekkel.

A múltból a jövőbe, változó yukata trendek

A régi yukaták eleinte főleg fehér (festetlen vagy natúr) és kék (sötétkék, fekete) anyagot használtak. A fehér yukata nappali viseletre volt, míg a kéket inkább délután, estefelé öltötték magukra az emberek, mert a színezéshez használt festékanyagnak köszönhetően taszította a szúnyogokat.
Ma már sokféle színű és mintájú yukatát lehet kapni, és mivel sokkal egyszerűbb felvenni, mint egy kimonót, a gyerekektől a felnőttekig az egyik legkedveltebb tradicionális öltözékké vált Japánban. A yukata modernkori népszerűségében nagy szerepet játszanak továbbá a különböző SNS-ek (Facebook, Instagram, Twitter, stb.), amelyeken keresztül nem csak a helybéliek, hanem a külföldiek is rengeteg fényképet és videót osztanak meg a tradicionális japán öltözékekkel kapcsolatos élményeikről.

   Fiatal lány kimonóban.
    Fotó

A yukata divat és trendek legalább olyan sebességgel változnak, mint más ruháknál, de az átlagember a trendek változásával sem vásárol minden évben új yukatát (bár már nagyon olcsón, akár párezer yenért is lehet teljes szetteket kapni). A yukata egyik legjobb tulajdonsága, hogy szabadon lehet mindenfélével kombinálni. Míg a kimonó egy komolyabb, formális eseményeknél is használt öltözet, addig a yukata esetében nincsenek szigorú előírások. Elég, ha csak a hozzátartozó obival (öv), getával vagy egyéb apró tartozékokkal variál az ember, máris egészen más hangulatú lesz az összeredmény. A merészebbek között, az sem ritka, hogy geta helyett szandállal vagy tornacipővel kombinálják a yukatát.

Beöltözni, vagy nem beöltözni

Az első yukata élményem még Budapesten, az úgynevezett Akita fesztiválon volt. A két testvérváros közötti kulturális csere jegyében be lehetett öltözni yukatába. Habár csak egy fotó erejéig próbálhattam fel a ruhadarabot, azonnal megfogott a varázsa.
A turistaként Japánba látogató külföldiek között is egyre népszerűbb lett az utóbbi időben a yukata bérlés. Ez lehet csak egy stúdiófotózás is, de lehet kérni városi fotózást is, ahol akár templomokban vagy más turista látványosságoknál is pózolhatunk egy profi fotósnak.

A bevállalósabbak egész napra is kikölcsönözhetik a ruhadarabot, hogy ebben a hagyományos japán öltözetben járják be a várost.

Akit érdekelne a yukata, de ódzkodik a bérléstől vagy attól, hogy ilyen kissé farsangi hangulatú ruházatban az utcára menjen, annak sem kell feltétlenül lemondania az élményről. Sok japán szállodában és a legtöbb hagyományos fogadóban (ryokan) még ma is yukatát adnak pizsama helyett. Ezek a “benti” yukaták közelebb állnak az eredeti történelmi funkciójukhoz abból a szempontból, hogy roppant egyszerűek és egyedül is könnyen felvehetőek. DE, éppen az az izgalmas, hogy mindenkinek magának kell boldolgulnia. Ehhez kapcsolódóan hadd osszak meg néhány túlélő tanácsot.

     Yukatába öltözött japán család egy fogadóban.
      Fotó

Az első, hogy mind a bérlésnél mind a szállodákban – és főleg a hagyományos fogadókban, ahol viszonylag sok időt tölt az ember a szobáján kívül – érdemes a yukata alá valamit felvenni. Hölgyek, a békesség kedvéért nem árt egy kombiné. Egyrészt, elég vékony anyagról beszélünk, másrészt, mivel csak egy egyszerű öv fogja össze az egészet, a yukata felül is és alul is könnyen szét tud nyílni.
A második, hogy bár senki sem várja el egy külfölditől, hogy tökéletesen viselje akár a kimonót akár a yukatát, egy dologra azért érdemes figyelni. Mindig a baloldali fül legyen felül – ezt hajtsuk rá a jobboldalira. Ez alól nincs kivétel, jobbkezeseknek és balkezeseknek is egyformán kell öltözni. A jobb oldali fül a halottak felravatalozásánál kerül felülre. Az övet már szabadabban kezelhetjük, a szállodákban néha a helybéliek is csak egyszerűen masnira kötik.

“Melyik lábammal is lépjek előre?”
Fotó

A harmadik tanács már első ránézésre is gyanítható lesz, mivel a yukatában a mindennapi mozgás sem egy egyszerű attrakció. Személy szerint csak azoknak ajánlom az egész napos bérlést, akik el tudják viselni, hogy erősen korlátozott lépéshosszban járjanak-keljenek. A beöltözés után segít, ha vállszéles terpeszbe állunk és kétszer-háromszor enyhén behajtjuk a térdünket (csak annyira, hogy kissé lazuljon az anyag). Ezután is szerencsésebb apró lépésekkel járni, hogy ne csússzon nagyon szét vagy tekeredjen a lábaink közé az egész. Autóba szálláskor kicsit furcsa lehet, de a legszerencsésebb nem belépni a járműbe, hanem fenékkel előre beülni és utána behúzni a fejünket-lábunkat. Lépcsőkön emeljük meg egy kicsit a yukata alját, nehogy rálépjünk és legrosszabb esetben orra essünk.
Végül, ha valamilyen balszerencse során kilazul vagy összetekeredik a yukata, nem kell megijedni. Ha betérünk egy olyan üzletbe, ahol bérelni is lehet, a legtöbb helyen készségesen kijavítják a kisebb hibákat – bár lehet, hogy a többi ügyfél miatt várni kell.

Idén nyáron sajnos az összes fesztivált és tűzijátékot lemondták a járvány miatt, de örömmel látom, hogy Kiotóban ettől függetlenül sokan vesznek fel yukatát.
A korlátozások miatt külföldi turistákat szinte alig lehet látni, de szívből remélem, hogy hamarosan visszaáll a rend. Mindenkinek csak ajánlani tudom a nyári szezont Japánban – ha van rá lehetőség, yukatában.

Borítókép: Fashion press

divatjapán kultúrautazás