Yukata: a kortalan nyári divat

Ezt a bejegyzést Müller Katalinnak köszönhetjük, akit vendégíróként hívtam meg. Kati több, mint tíz éve él Japánban, meglehetősen jól ismerve a helyi szokásokat.
S.P.

Ahogy a minap Kiotó belvárosában, a híres Nishiki piacon sétáltam, jellegzetes hang ütötte meg a fülem. Egy fából faragott hagyományos lábbeli, a japán geta szandál kopogása jelezte, hogy valaki a közelben yukata öltözetben sétál.
De mi is az a yukata? – merülhet fel többekben rögtön a kérdés, hiszen amíg a kimonóról nagy valószínűséggel hallottak, addig a yukatáról talán kevésbé. Aki nem járatos a japán kultúrában, az első ránézésre nem biztos, hogy meg tudja különböztetni a hasonló szabású és stílusú japán öltözékeket.
Maga a szabás és a forma lényegében mindkettő esetében ugyanaz (kiterítve olyanok, mint egy nagy T betű), de az anyaguk és főképpen a viseletük – nem csak a beöltözés folyamata, de a viselhető alkalmak is – sokban eltérnek egymástól.

A yukatát inkább egyfajta könnyű nyári kimonónak nevezhetjük, amelynek az anyaga vékonyabb és áttetszőbb, jól szellőzik, valamint általában élénkebb színek és mintázatok tarkítják.

A különbségek megértése végett, nézzük meg röviden, milyen átalakulásokon ment keresztül a yukata, a kezdetektől, egészen a napjainkig!

Ugorjunk vissza a nyolcadik századba, amikor egyre népszerűbbek lettek a fürdők. Természetesen nem a mai fürdőházakhoz hasonló intézményeket kell elképzelni, az akkori emberek inkább több fős csoportokban gőzfürdőztek.
Először csak a nemesség körében volt használatos egy fajta kenderből készült fürdőköpeny, egyrészt, hogy eltakarják magukat, másrészt mert a ruhadarab segített felszívni az izzadságot és megvédte bőrüket a forró gőztől. Ezt a típust később leváltotta a jobb nedvszívó képességű és szellőzésű pamutból készült változat, ami annyival kellemesebb viseletnek bizonyult, hogy már nem csak fürdőzéskor, hanem az éjszakai viseletben is megjelent.

A városi kultúra fejlődésének és a fürdőházak széleskörűbb elérhetőségének köszönhetően aztán a yukata a társadalom többi rétegében is elterjedt, méghozzá a napjainkban is használatos formájában. Ezekben az időkben az emberek már nagyobb kádakban, meztelenül fürödtek, és a mai fürdőköpenyekhez hasonlóan csak fürdés után öltötték magukra a yukatát. Később már az utcára is ki-kimentek benne, így az eredetileg fehérnemű vagy pizsamaként szolgáló yukata lassan utcai öltözetként is elfogadottá vált.
Napjainkban leginkább az országszerte elterjedt fesztiválok és nyári tűzijátékok idején hordják, geta szandállal, a japán ruházathoz illeszkedő jellegzetes kistáskákkal, hajdíszekkel.

A régi yukaták eleinte főleg fehér (festetlen vagy natúr) és kék (sötétkék, fekete) anyagot használtak. A fehér yukata nappali viseletre volt, míg a kéket inkább délután, estefelé öltötték magukra az emberek, mert a színezéshez használt festékanyagnak köszönhetően taszította a szúnyogokat.
Ma már sokféle színű és mintájú yukatát lehet kapni, és mivel sokkal egyszerűbb felvenni, mint egy kimonót, a gyerekektől a felnőttekig az egyik legkedveltebb tradicionális öltözékké vált Japánban. A yukata modernkori népszerűségében nagy szerepet játszanak továbbá a különböző SNS-ek (Facebook, Instagram, Twitter, stb.), amelyeken keresztül nem csak a helybéliek, hanem a külföldiek is rengeteg fényképet és videót osztanak meg a tradicionális japán öltözékekkel kapcsolatos élményeikről.

A yukata divat és trendek legalább olyan sebességgel változnak, mint más ruháknál, de az átlagember a trendek változásával sem vásárol minden évben új yukatát (bár már nagyon olcsón, akár párezer yenért is lehet teljes szetteket kapni). A yukata egyik legjobb tulajdonsága, hogy szabadon lehet mindenfélével kombinálni. Míg a kimonó egy komolyabb, formális eseményeknél is használt öltözet, addig a yukata esetében nincsenek szigorú előírások. Elég, ha csak a hozzátartozó obival (öv), getával vagy egyéb apró tartozékokkal variál az ember, máris egészen más hangulatú lesz az összeredmény. A merészebbek között, az sem ritka, hogy geta helyett szandállal vagy tornacipővel kombinálják a yukatát.

Az első yukata élményem még Budapesten, az úgynevezett Akita fesztiválon volt. A két testvérváros közötti kulturális csere jegyében be lehetett öltözni yukatába. Habár csak egy fotó erejéig próbálhattam fel a ruhadarabot, azonnal megfogott a varázsa.
A turistaként Japánba látogató külföldiek között is egyre népszerűbb lett az utóbbi időben a yukata bérlés. Ez lehet csak egy stúdiófotózás is, de lehet kérni városi fotózást is, ahol akár templomokban vagy más turista látványosságoknál is pózolhatunk egy profi fotósnak.

A bevállalósabbak egész napra is kikölcsönözhetik a ruhadarabot, hogy ebben a hagyományos japán öltözetben járják be a várost.

Akit érdekelne a yukata, de ódzkodik a bérléstől vagy attól, hogy ilyen kissé farsangi hangulatú ruházatban az utcára menjen, annak sem kell feltétlenül lemondania az élményről. Sok japán szállodában és a legtöbb hagyományos fogadóban (ryokan) még ma is yukatát adnak pizsama helyett. Ezek a „benti” yukaták közelebb állnak az eredeti történelmi funkciójukhoz abból a szempontból, hogy roppant egyszerűek és egyedül is könnyen felvehetőek. DE, éppen az az izgalmas, hogy mindenkinek magának kell boldolgulnia. Ehhez kapcsolódóan hadd osszak meg néhány túlélő tanácsot.

Az első, hogy mind a bérlésnél mind a szállodákban – és főleg a hagyományos fogadókban, ahol viszonylag sok időt tölt az ember a szobáján kívül – érdemes a yukata alá valamit felvenni. Hölgyek, a békesség kedvéért nem árt egy kombiné. Egyrészt, elég vékony anyagról beszélünk, másrészt, mivel csak egy egyszerű öv fogja össze az egészet, a yukata felül is és alul is könnyen szét tud nyílni.
A második, hogy bár senki sem várja el egy külfölditől, hogy tökéletesen viselje akár a kimonót akár a yukatát, egy dologra azért érdemes figyelni. Mindig a baloldali fül legyen felül – ezt hajtsuk rá a jobboldalira. Ez alól nincs kivétel, jobbkezeseknek és balkezeseknek is egyformán kell öltözni. A jobb oldali fül a halottak felravatalozásánál kerül felülre. Az övet már szabadabban kezelhetjük, a szállodákban néha a helybéliek is csak egyszerűen masnira kötik.

A harmadik tanács már első ránézésre is gyanítható lesz, mivel a yukatában a mindennapi mozgás sem egy egyszerű attrakció. Személy szerint csak azoknak ajánlom az egész napos bérlést, akik el tudják viselni, hogy erősen korlátozott lépéshosszban járjanak-keljenek. A beöltözés után segít, ha vállszéles terpeszbe állunk és kétszer-háromszor enyhén behajtjuk a térdünket (csak annyira, hogy kissé lazuljon az anyag). Ezután is szerencsésebb apró lépésekkel járni, hogy ne csússzon nagyon szét vagy tekeredjen a lábaink közé az egész. Autóba szálláskor kicsit furcsa lehet, de a legszerencsésebb nem belépni a járműbe, hanem fenékkel előre beülni és utána behúzni a fejünket-lábunkat. Lépcsőkön emeljük meg egy kicsit a yukata alját, nehogy rálépjünk és legrosszabb esetben orra essünk.
Végül, ha valamilyen balszerencse során kilazul vagy összetekeredik a yukata, nem kell megijedni. Ha betérünk egy olyan üzletbe, ahol bérelni is lehet, a legtöbb helyen készségesen kijavítják a kisebb hibákat – bár lehet, hogy a többi ügyfél miatt várni kell.

Idén nyáron sajnos az összes fesztivált és tűzijátékot lemondták a járvány miatt, de örömmel látom, hogy Kiotóban ettől függetlenül sokan vesznek fel yukatát.
A korlátozások miatt külföldi turistákat szinte alig lehet látni, de szívből remélem, hogy hamarosan visszaáll a rend. Mindenkinek csak ajánlani tudom a nyári szezont Japánban – ha van rá lehetőség, yukatában.

Borítókép: Fashion press