Legyőzte Japán a járványt?!


A bejegyzést, az index oldalán található alábbi cikk ihlette:
INDEX: Nem értik, hogyan, de legyőzték a járványt

Legyőzte Japán a járványt?!

Az indexen szereplő cikk írója (és vele együtt úgy látszik az egész világ) keresi az okokat arra, hogy miért ilyen sikeres Japán a járványkezelésben. A részletgazdag írásban sok mindent megemlítenek, de úgy látszik senki nem tudja, hol az igazság. Engedjétek meg, hogy idézzek egy mondatot az újonnan megjelent könyvemből (KOKORO: Szellemiség, amit Japánban tanultam) mert úgy érzem, maximálisan a témánkba vág és egyből a lényegre tör:

„Japánban, ha hoznak egy új törvényt, másnap az emberek 99%-a be fogja tartani, és ha az állomáson felrajzolnak egy vonalat, ahová sorakozni kell, akkor száz emberből száz oda fog sorakozni.”

A koronavírus idején is Japánban élve, számomra a napnál is világosabban látszik, hogy a sikeres járványkezelés legfőbb oka, az emberek viselkedési moráljának tudható be. Egyszerűen mindenki betartotta és betartja az óvintézkedéseket, fáradhatatlanul. Japánban aki nem visel most szájmaszkot, azt szinte kinézik maguk közül az emberek – nincs ugyan kimondva – de érezhetően illetlenségnek számít. Még éjszaka is hordják, még az autókban ülve is. Közlekedési eszközökre maszk nélkül felszállni kisebb eretnekségnek számít, pedig nem hoztak ilyen rendeletet. (Alapvető normának számít, amit úgy látszik egy jól nevelt társadalomban nem kellett elmagyarázni senkinek.) Az összes üzlet bejáratánál kézfertőtlenítők szerek vannak felállítva, figyelmeztetések, színes magyarázatok, sok helyen külön ember áll a belépők ellenőrzésére. De ha nem állnak ott, akkor sincs gond: a többség magától betart mindent. (Egy fickót láttam eddig, aki úgy tett mintha nem látná a figyelmeztetést, de pechére egyből elkapta az egyik alkalmazott. – Uram a kézfertőtlenítőt használja legyen szíves! – küldte vissza udvariasan a bejárathoz.)

S hogy miért nem kürtöli eredményeit Japán szerteszét a világban? Mert úgy gondolják, hogy sokkal jobban is lehetett volna csinálni… Sőt, egyenesen kudarcként élik meg… Elnézést, hogy megint a könyvemből idézek, de ezen gondolatomat egyszer már ott megfogalmaztam:

„Szégyenlős népként ráadásul a japánok nem túl jók a saját maguk „reklámozásában” sem; sok esetben fogalmuk sincs a kimagasló teljesítményükről és arról sem, mit találhatnak a külföldiek annyira vonzónak a kultúrájukban.”

Hát valahogy így. Most is hasonló a helyzet. Nincsenek tisztában azzal, mit sikerült összehozniuk. Néhány napja láttam egy esti riportot a helyi tévében. Az interjúalany egy japán hölgy volt aki a WHO-nál dolgozik igencsak magas beosztásban. Az illető minden mozdulatán látszott, hogy évek óta külföldön él, vagy legalábbis sokat időt tölthet külföldiek társaságában – és a japánokra nem jellemző szemérmesség nélkül kerek-perec kimondta: „Országunk eredményei kiválóak világviszonylatban, amiről a WHO tagjai is sokat pletykálnak a színfalak mögött.”
A stúdióban ülő műsorvezetők csak hallgatták kikerekedett szemekkel: senki nem merne egy kijelentést magától megtenni. Az nem számít más országokban hányszor rosszabbak a mutatók, hány tízezer áldozatott szedett a vírus máshol, a japánok jelenlegi eredményüket is kudarcként élik meg….

Ezért esett a miniszterelnök népszerűsége is. A felkelő nap országában kemény világ van a politikusokra. Bárki lett volna is most hatalmon, nem hinném, hogy megúszta volna. A helyi gondolkodásmód szerint, egy áldozat is túl sok, egy tönkrement üzlet is, a kormány felelőssége, ha a vírusról van szó…
Az, amit a magyar hírekben látok, hogy már csak néhány áldozat van egy nap, tehát győztünk, meg fogtuk a vírust… japán szemmel nézve elképzelhetetlen

Amikor az interjú véget ért – felvételről játszották be a stúdióba – akkor a műsorvezető odafordult a társaihoz és azt mondta. „Az igazat megvallva a beszélgetésünk után, én magam személyesen is rákérdeztem, hogy ez tényleg igaz-e? Tényleg ennyire jónak számítanak-e az eredményeink… tudják… nemcsak azért mondta-e… A hölgy viszont megerősített abban, hogy tényleg így van! Úgy tűnik, hogy nem is kezeltük annyira rosszul a járványt.” Erre nagy hümmögés, szerény kis bólogatás a többiek részéről – közös meghajlás a nézők felé – majd véget ért a műsor.

Borítókép: Kiotó, belváros, május 27. Az élet kezd visszatérni újból, de az emberek továbbra sem lazítanak az óvintézkedéseken. Szinte mindenki szájmaszkot hord.

koronavírus