Az előző bejegyzésben (Mennyire nehéz a japán nyelv?) megpróbáltam egy rövid betekintést adni arról, hogyan is kell elképzelnünk a japán nyelv alapjait, mennyire nagy a különbség az írás és a beszéd között. Esett szó a hiraganákról és katakanákról – kiejtéseken alapuló írásjelek – amelyeket gyakorlatilag a japán ABC-nek is nevezhetünk. Most pedig következzen akkor, a harmadik írásrendszer, a kanji, ez a különleges képírás, amely végül életet fog lehelni a szavakba, és feltétlenül szükséges lesz ahhoz, hogy megértsük a japán nyelv logikáját.
(A fenti képen az „álom” szó kanji írásjelének kalligráfiáját láthatjuk. Nyomtatásban a jel így néz ki: 夢 )
Mi is az a kanji?
A kanji (ejtsd: kandzsik) képjeleket, fogalomjeleket, illetve ezeknek a kombinációit jelenti. Kínából származik és több mint három ezer éves múltra tekint vissza. A kezdetekben egyszerű képjelek számos változáson estek keresztül az évezredek alatt, ami alatt egyre bonyolultabbá és összetettebbé váltak, míg nem elnyerték a jelenlegi formájukat.
A japánok nagyjából 1600 évvel ezelőtt vették át őket a kínaiaktól, Koreán keresztül. Kezdetben lemásolták, majd utánozták a jeleket, később azonban már bele is nyúltak és el kezdték átalakítani őket, a saját ízlésüknek megfelelően. Hol a kiejtés miatt vettek át egy-egy kanjit, – figyelmen kívül hagyva a jelentést – hol pedig fordítva, a jelentést tették elsődleges szemponttá, amelyhez hozzápárosították saját – addig nem létező – olvasatukat.
(A képen néhány egyszerűbb kanji kialakulását követhetjük nyomon.)
A japán kanji
A japán kanji tehát a Kínából átvett képjeleknek egy átalakított változatát jelenti, amely mind stílusában, mind mennyiségében eltér az eredetitől. Igen ám, de van még valami, ami csak a japán változatra lesz jellemző. Míg a kínai kanjiknak csak egyetlen olvasata létezik, addig a japán kanjiknak minimum kettő-három, de inkább több. Négy-öt olvas is teljesen átlagos számít, de akad olyan jel, amelyet közel tízféleképpen is ki lehet ejteni! Hiába sok esetben csak árnyalati különbség van a jelentések között, – ha mindegyiket el akarjuk tudni olvasni- akkor kénytelenek leszünk az összes olvasatot elsajátítani.
(A képen szamurájok neveit felsoroló kanjikat láthatunk. Kb. 150 évvel ezelőtt vetették őket papírra.)
Kultúrsokk
A következő sztori akkor esett meg velem, amikor életemben először jártam Japánban.
Az egyik helyi egyetemista ismerősömnek köszönhetően részt vehettem az egyik tanórán. A tantárgy nevére pontosan nem emlékszek, de arra igen, hogy külföldi kultúrák elemzéséről ment az okítás. (Örömmel is fogadott a jó nép, mint „igazi” külföldit). A következő eseménynek lehettem szemtanúja, a leghátsó sorban ülve.
A tanár minden diáknak kiosztott egy fénymásolatot. A papíron található szövegből mindenkinek fel kellett olvasni hangosan néhány sort. Ahogy belekezdett az első tanuló, hirtelen meg is állt és ezt mondta: „Elnézést tanárnő, hogyan kell ezt a kanjit kiolvasni?” A tanár illedelmesen megválaszolta. Olvastak tovább, jött a következő tanuló, aki szintén megállt az egyik mondat közepén: „Elnézést tanárnő, ennek a kanjinak mi is a jelentése?” A tanárnő újból megválaszolta illedelmesen, majd mentek tovább. Néhány mondat után újból megállt valaki, és újból hasonló kérdést tett fel. És ez így ment egészen addig, amíg a szöveg végére nem értek. Kikerekedett szemekkel, értetlenül hallgattam őket a hátsó sorból. Létezik, hogy felnőtt, huszonéves egyetemisták nem tudnak elolvasni bizonyos szavakat? A saját anyanyelvükön?!
Úgy néz ki, létezett.
Akármennyire is hihetetlenül hangzik számunkra, de Japánban előfordulhat, hogy néhány ritkábban használt írásjelet, még felnőtt emberek sem tudnak el- vagy kiolvasni.
Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy „köszönöm szépen, akkor én itt be is fejezném a japán nyelv tanulását”. Aztán persze megemésztettem. Japánba járva tudatosul az emberben, hogy minden egyes ismeretlen szónak, lesz egy hozzátartozó írásjegye is.
Hány darab kanji létezik?
A fentiek elolvasás után, jogosan merülhet fel a kérdés az emberben, hány darab kanji létezik egyáltalán?
A japán kormány a második világháború után, az írásreform jegyében, 1945 darab kanjit határozott meg az alapvető műveltség részeként. A jelenlegi modern japán nyelvben tehát ennyi szükségeltetik ahhoz, hogy el tudjon valaki olvasni egy újságot. (Itt azért meg kell jegyezni, hogy a többféle olvasatnak köszönhetően ez a szám kb. tízezer szóösszetételnek felel meg.) Ugyanakkor a kanji ismeretek szempontjából, egy anyanyelvűnek ez tényleg csak az alapszintet jelenti, hiszen a szépirodalom olvasásához azt mondják inkább három-négyezer jel szükségeltetik. Azt pedig már csak az érdekesség miatt jegyezném meg, hogy a nagy kanji lexikonok kb. tízezer jelet tartalmaznak…
Hát ezért fordulhat elő könnyedén, hogy akár egy egyetemista, anyanyelvű ember sem tud hirtelen elolvasni, egy ritkábban használatos kanjit…
(Belvárosi utcasarok Japánban. Egy drogéria bejáratának és különféle üzlettáblák színes kavalkádjának lehetünk szemtanúi.)
Meg lehet ezt egyáltalán tanulni?
A fentiek olvasata alapján bizonyára meggyőződtél arról, hogy a kanjik elsajátítása baromi nehéz lehet. Így is van. Beszéljünk bármilyen jellegű jelről, ha valamiből két ezer darabot kell elsajátítani, magától értetődik, hogy nem történhet egyik napról a másikra. Ugyanakkor azt is tudnunk kell róluk, hogy meglehetősen logikusan épülnek fel, és még a legbonyolultabb jel is, több, egyszerű jelből tevődik össze. Amennyiben tehát az ember tisztában van az alapvető, legyakrabban előforduló kanjikkal, kis híján bármelyiket le tudja írni, másolni.
A japánul tanulók számára viszont külön ki szeretné hangsúlyozni, hogy nincsen kárba veszett munka. Minden egyes, elsajátított kanji, automatikusan fejleszti a szókincset és mélyíti a nyelvtudást.
(Ez a kép a Kenninji Zen Templomban készült, a legendás RAIDZSIN és FÚDZSIN – A Mennydörgés és Vihar Istenének – kalligráfiája előtt.)
Folytatás…
Azt viszont még mindig nem árultam el, hogyan is fog összerakódni a három írásrendszer, és hogyan fog egy nagy egészet alkotni. Pedig rendkívül érdekes.
De következzen ez majd egy későbbi bejegyzés során, nehogy megunjunk a sok kanjit!
